|
8. Nice day
2008.08.16. 22:09
Boldog nap, nevetgélés, játék, meg minden. Jó olvasást!
Hermione visszasétált a griffendél klubhelységbe. Elég ideges volt és félt, hogy valamelyik halálfalót rosszul kábították el, vagy valami.
- És ne adj Isten, Dracónak baja esik? Az szörnyű lenne.
A lány nem szívesen vallotta be, de nagyon aggódott. Lehet, hogy nem volt okos dolog Dracot egyedül hagyni három gyilkossal... Hermione nem nagyon tudott mit kezdeni magával. Letelepedett a kandalló elé. Mérgesen kapta fel az egyik könyvet, amit valószínüleg karácsonyra kapott, és belelapozott. Nem kötötte le, egyáltalán. Olyat tett, amit még soha. A sarokba hajította a kötetet. Ingerülten kezdett körbe-körbe járkálni a klubhelységben. Tekintete ráesett az ezüst fülbevalóra. Szórakozottan bontotta ki, és rakta bele a fülébe. Sajnos a nagy göndör barna haja teljesen eltakarta. Hirtelen zaj támadt, nagy csörömpölés. Utána egy heves káromkodás, és Draco lépett be.
- Átkozott páncélok... - morgolódott a fiú.
Hermione elfojtott egy kuncogást.
- Minden rendben ment?
- Igen. Ledermesztettem, és bezártam őket egy szekrénybe.
- Szekrénybe?
- A szükség szobájában – felelt Draco magától értetődően. - Helyrehoztam, semmi gáz. Majd szünet után Dumby biztosan elintézi. Csak ne felejtsünk el szólni.
Hermione biztos volt benne, hogy Draco nagyon nehezen kábította el a saját apját és, hogy milyen erősnek kellett lennie. Elég volt csak a helyébe képzelnie magát. Ő nem bírt volna a szülei ellen harcolni, még akkor sem, ha neki akartak volna ártani. Persze ilyenre sohasem fog sor kerülni. Sajnálta Dracót. Szörnyű lehet, ha az embernek Lucius Malfoy a rokona. Úgy gondolta, hogy nem is hozza fel a témát.
- Menjünk ki! - mosolyodott el.
Kint gyönyörű pelyhekben hullott a hó, beterítve az egész parkot. Draco nem tudott ellenállni a kísértésnek, így kb. öt perc múlva már teljes harci díszben (sapka, sál, bundabugyi, minden szar...) loholtak végig a folyosókon. Mikor kiértek, nem foglalkoztak a csípős hideg széllel. Draco rögtön megbájolt hógolyókkal kezdte ostromolni a lányt, aki már megbánta, hogy olyan megfontolatlanul kihívta a mardekárost. Egyértelmű erőfölény, Hermione rendesen el volt nyomva, és ezt szóvá is tette. Amíg beszélt nem nagyon figyelt, és Draco kihasználta ezt. Szóval kapott némi plusz hókupacot a nyakába.
- Ne nyafogj! Legalább így jobban megedződsz - vigyorgott Draco, és egy újabb hógolyót hajított el.
- Harry vagy Ron ellen? Mással úgysem szoktam hó csatázni...
- Weasley? Ellene nem kell edzeni – fintorgott a szőke, mire Mio gúnyosan kihúzta magát.
Úgy fél óra múlva a griffendéles totálisan kifáradt, így Draco már könnyen meg tudta közelíteni. Ráugrott, és csikizni kezdte. Hermione kétségbeesetten próbált védekezni, de semmi esélye sem volt. A srác teleszórta hóval a haját, majd félresöpörte.
-Jó a fülbevalód. Csini – mondta mosolyogva.
Egyre közelebb hajolt Hermionéhoz, aki most nem tiltakozott. Hosszú csók után a lány nevetve kiszabadult és elkezdett futni. Draco mosolyogva követte, be a suliba. Végigrohantak az egész épületen. A griffendéles ravaszul vigyorogva megállt az egyik oszlop mögött, és végignézte, ahogy Draco elfut mellette. Így Hermione sokkal gyorsabban ért a klubhelységbe. Viszont Draco megtalálta a táskát, ami tele volt a Roxmortsból hozott „kincsekkel”. A délután további részét felettébb vidám hangulatban töltötték el a kandalló mellett, vajsört iszogatva, és bűvös bizserét rágcsálva.
- Tulajdonképpen... Ezt honnan szerváltad? - kérdezte Mio a nasikra mutatva (, aminek már kevesebb mint a fele volt meg).
- Roxmortsból.
- Roxmorts? De, hogy?
- Van egy titkos alagút... A félszemű banya...
- JAJ! DRACO, TE EGY ÉSZ VAGY! - Erre a hirtelen kiabálásra a mardekáros majdnem leesett a fotelról.
- Haza tudunk menni! Ha kijutunk Roxmosrtba, akkor...
- Nem tudunk hopponálni – mondta keserűen a mardekáros.
- Kóbor Grimbusz – vont vállat Hermione.
Draco feltűnően hallgatag lett erre.
- Mi a baj?
- Semmi.
- Ugyan! Tudom, hogy van valami. Látszik rajtad.
A szőke sóhajtva adta meg magát.
- Azt hittem, hogy neked is jó volt így... Ez a szünet. Haza akarnál menni?
Hermione mosolya az arcára fagyott. Tűnődve nézett a tűzbe. Igaz. Ilyen boldog karácsonya már régen volt. Most itt hagyná?
- Igazad van. Tegyünk úgy, mintha nem is tudnánk arról az alag... Várjunk csak! Honnan ismered?
- Hát, tudod, amikor először párbajoztunk, kiesett a zsebedből.
Draco azt hitte, hogy a griffendéles kiabálni fog, de nem. Hermione szimplán elmosolyodott.
- Ez Harryé. Én is kölcsönvettem igazából.
- Oh. Akkor, szóval majd vissza...
- Ráér – nevetett Mio Draco zavarán. - Tényleg.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
