|
6. Karácsony
2008.08.16. 22:05
Eljött a karácsony. Draco és Mio baglyokra vadásznak, aztán együtt ünnepelnek.
Eljött a karácsony előtti éjszaka. Draco és Hermione épp meghitten kártyáztak a földön ülve.
- Tessék! Káró kettes! Én nyertem! - ujjongott a lány.
- Jól van, Granger, örüljél magadnak, jó? - morogta a felettébb dühös Draco Malfoy, miközben azt a pár lapot ami a kezében volt a klubhelység végébe hajította.
Hermione mosolyogva nyúlt a kávésbögréjéért.
- Rohadt vicces, hogy nem tudsz veszíteni!
- Rohadt vicces, hogy már a negyedik kört is te nyered meg.
- Ez van.
- Tölts már nekem is, mert mindjárt elalszok! - kérte Draco megenyhülve.
Hogy állítása még valósághűbb legyen ásított is egyet.
- Mennyi az idő?
- Fél kettő. Hihetetlen, mikor jönnek a baglyok? - türelmetlenkedett a szöszi. - Hm, jó lett, Granger!
- Kösz.
Hermione már nem lepődött meg Draco kedves gesztusain. A srác egyre többször viselkedett normálisan, de a veszekedéseik száma nem nagyon csökkent.
- Ott! Nézd! - a mardekáros vette észre először azt a pár pontot a levegőben.
Tisztán látni lehetett egy hófehér pacát is, ami Hedvigre hasonlított. Nemsokára megérkeztek. Draco segített ráerősíteni Pulipinty lábára Ron ajándékát, miközben a lány az útjára engedte Errolt. Hermione úgy döntött, hogy az egyik madarat kicsit megdolgoztatja a szüleinek szánt meglepetéssel is. Már nem akarta megírni senkinek, hogy Roxfortban ragadt, Malfoyjal. Jobb ha nem tudnak róla. Draco viszont aggódva kémlelte az eget. Nem látott semmit. Még három kör játék után elfogyott a kávé, és a két diák egyre laposabbakat pislogott. Végül elnyomta őket az álom.
Draco mosolyogva nyitotta ki a szemét. Már rég óta aludt ilyen jól. Nyújtózott egyet, majd lustán feltápászkodott. Hermione még aludt, ezt az első pillanatban észrevette. Draco sokáig figyelte a lányt, amíg az összehúzva magán a takarót, egyenletesen szuszogott. Nem szívesen vallotta be magának, de már nem azt az idegesítő sárvérűt látta benne. Ez a szünet.... Olyan fura hatással volt mind a kettőjükre. Draco megrázta a fejét, és elszakította a tekintetét a griffendélesről. Odalépett a karácsonyfához, és egy zöld csomagolópapírral ellátott dobozt kezdett bontogatni. Egy levél pottyant ki belőle, anyja kézírásával.
Draco!
Boldog karácsonyt kívánunk neked apáddal. Légy jó!
Anya
Meglehetősen rövid és vérszegény üzenet volt, de a szőke srác boldogságát teljesen elkergette.
- Jaj ne! - kiáltott fel. - Elaludtam!
Erre Hermione is fölébredt, és mérgesen fordult Draco felé. Ennek az lett a következménye, hogy sikoltva zuhant le a kanapéról, amit egy nagy puffanás és egy szép hosszú káromkodás kísért. Még Draco is elmosolyodott a látványon.
- Ne vigyorogj, Malfoy! - morogta a lány.
Ő is odavánszorgott a fához, és bontogatni kezdve a Harrytől kapott csomagot. Draco egy pillanat alatt újra komor lett. Csak nézte a levelet, és nyugtatta magát.
- Végül is annyira nem lehet baj... Csak nem küldenek ide halálfalókat.
- Hogy mi van? - nézett fel Hermione döbbenten.
- Nem vártuk meg az én baglyaimat – sóhajtott a mardekáros.
- Ó! Akkor...
- Talán nem. De nem árt figyelnünk.
Mio nagy szemeket meresztett, és nem is foglalkozott az extra vastag bőrkötéses könyvvel, amit nem rég szabadított ki a dobozából. Nézett Dracora, aggódó arccal.
- Ha... Ha jönnek, akkor ugye... Nem árulsz el?
- Vigyázok rád – mondta melegen a szőke.
Hermione megnyugodott. Bízott Dracóban, és igyekezett elterelni a figyelmét a közelgő baljós eseménytől. Nagyjából sikerrel is járt.
Finom krémes sütemény illata áradt szét a griffendél klubhelységében. Draco és Hermione az utolsó ajándékaikat bontogatták. Mio boldogan mutogatta a legújabb könyveit, amik bizonyára felettébb érdekesek. A szöszi csak az ezüstfülbevalót értékelte, amit Parvatitól kapott, meg a parfümöt, amit Lavendertől szerzett be. Draco rettentően büszke volt az új turbócuccokra, amit a seprűjéhez kapott, de a lány inkább a láthatatlan köpenyt tartotta fontosnak. Ezen össze is vesztek, de párbajig nem fajult a dolog.
- Jó lett a süti, Granger.
- Kösz.
- Tudsz még valamit? Ez mindjárt elfogy – bökött Malfoy az utolsó három darabra.
- Főzőcskézz te! Rohadtul unom, hogy ugráltatsz.
- Megegyeztünk.... Nem emlékszel?
- Felbontom.
- Az nem ér! Te is tudod, hogyha én csinálom a kaját, akkor mind a ketten minimum öt kilót fogyni fogunk. Bár rád férne....
- Hogy lehetsz ilyen szemét? - hápogott Hermione.
- Ez nem szemétség, drága. Van szemem.
- Gonosz!
Draco csak vigyorgott, de csak addig, amíg Mio hozzá nem vágta az utolsó előtti sütit.
- Hé! Most csupa vanília lett a pofám!
- Megérdemelted.
- Anyád! - Draco rávetette magát a griffendélesre, és csikizni kezdte.
A lány fuldokolva nevetett fel. Malfoy hirtelen abbahagyta. Kisimított egy göndör barna tincset Hermione arcából, és egyre közelebb hajolt hozzá. Szándékai egyértelműek voltak mindkettőjük számára.
- Ezt többet ne!
Mione lelökte magáról Dracót és kirohant a klubhelységből. Otthagyva a saját tettétől kissé megzavarodott, csalódott és bosszús mardekárost.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
