|
2. Reggeli és fürdő
2008.07.18. 22:01
Sok dolgot nem tudok hozzáfűzni. Légyszi firkantsatok le nekem némi kritikát!
Draco Malfoy alig hitt a szemének. Mi a francot keres itt ilyenkor egy griffendéles eminens? Szemmel láthatólag Granger is rendesen meglepődött. Száját résnyire nyitotta, és a szemeit kimeresztette. Draco megállapította magában, hogy nem áll jól neki az ilyen a szem, de a szája... Na, az tényleg...
- Malfoy?
Hirtelen érte Hermione kérdése, ami kizökkentette a gondolatmenetét. Gondolatban szépen seggbe rúgta saját magát, hogy egy életre megjegyezze: Hermione Granger igen is, ronda!!
- Mi a szart keresel itt? - kérdezte „kedvesen” Draco.
- Amit te! Véletlenül itt ragadtam – válaszolt hasonló hangnemben a lány.
Draco úgy döntött, hogy nem hozza a tudomására, hogy ő miért van itt, Roxfortban, inkább sóhajtott egyet és kijelentette:
- Kilyukad a gyomrom! Menjünk le a konyhába!
A fejében már beírt egy piros pontot magának és várta, hogy mikor kérdezi meg Granger, hogy mi az a konyha, és, hogy ő erről mér miért nem hallott. Így Draco már készen állt a gúnyos válasszal is. De Hermione csak simán megjegyezte, hogy utál a konyhában lenni, a házimanók miatt. Draco meglepetésében majdnem orra bukott. Szerencsére a lány nem vette észre, így nyugodtan lépkedett tovább. Tulajdonképpen minek hívtam le Grangert kajálni? - kérdezte magától a fiú. - Úgy viselkedtem vele, mintha nem is lenne, se sárvérű, se griffendéles, se Potter barátja. Átkozta magát, de főképp a mellette haladó lányt. Eközben elérték a képet, ami a konyha bejáratát védte. Draco megcsiklandozta a körtét, ami nagy röhögő görcsben kötött ki, majd a festmény elvált a faltól. A két fiatal belépett a konyhába. De az teljesen üres volt.
- Örülhetsz, Granger! Nincs házimanó – mondta a szöszi. - Most, hogy a fenébe fogok kajálni?
- Nyugi, Malfoy! - legyintett a griffendéles.
Elindult a szekrények mentén, és egy pillanat alatt összeszedte a reggelihez való ételeket.
- Csodálkoztam egy kicsit, de minden ennivalót itt hagytak – újságolta a fiúnak.
Öt perc múlva friss pirítós illata áradt szét a helységben. Draco magában elismerte, hogy élete legfinomabb reggelijét fogyasztotta el akkor. Semmi kétség nem fért hozzá, hogy Hermione nagyon is értette a dolgát.
- Kösz, Granger, ez jól esett – jelentette ki Draco és felállt a konyhaasztal mellől.
Hermione megütközve nézett rá. Basszus! - gondolta a szőke. - Ezt azért mégsem kellett volna! Mióta köszönök én meg bármit is?
- Szívesen – nyögte ki Hermione, miközben egy életre elraktározta magában a jelenetet: Draco Malfoy megköszön valamit.
Hermione, miután kiheverte a megrökönyödését, amit Malfoy okozott benne, ismét szembe találta magát a ténnyel: Draco Malfoy társaságában fogja tölteni a karácsonyt. A felismerés valósággal sokkolta. Azzal a sráccal egy napot sem fog kibírni! Riadtan futott fel a bagolyházba, levelet küldeni Ronéknak, de nem volt mivel.
- A baglyok is elmentek – sóhajtott a lány. - Kurva nagy szarban vagyok!
Szája elé kapta a kezét.
- Mióta beszélek én így? Ennyire rossz hatással van rám az a görény?
Sóhajtott egyet. Eszébe jutott, hogy Harry és Ron úgy tudja, hogy a szüleinél lesz, a szülei viszont úgy, hogy a Weasley familiával. Ennél rosszabb már nem is lehetne! Most akkor senkinek sem fog feltűnni, hogy itt ragadt. Senki sem olyan hülye, hogy vegye a fáradtságot, és utánajárjon.
- Csak küldenek valami levelet... És akkor megírhatom nekik, hogy mi történt velem – nyugtatta magát.
De tudta, hogy ennek az esélye majdnem egyenlő a nullával. Hisz, nem szoktak neki baglyot küldeni, csak esetleg néha a nyáron, a szüleinek meg nincs baglya. Igyekezett beletörődni a helyzetébe. Feltámolygott a szobájába (övé az egész griffendél torony!) és megkereste Csámpást. A macska morcosan nézett gazdájára, hisz aznap még nemigen juthatott ételhez. Hermione fáradtan kipakolt a hasadt ládájából. Pontosabban inkább szétdobálta a ruháit. Akkora lett a kupi, hogy úgy döntött, hogy leköltözik a klubhelységbe. Volt elég helye, hisz most úgysincs senki a Roxfortban rajta, meg Malfoyon kívül.
Draco Malfoy fürdőcuccal megrakodva vonult végig a folyosón. Benyitott a prefektusi fürdőbe és megcsapta a gőz. Rögtön tudta, hogy mi történt.
- Granger! Mi a faszt keresel a férfi prefektusi fürdőben?
- Ez a NŐI fürdő, Malfoy! - hallatszott a lány hangja.
Draco sóhajtott egyet, majd kinyitotta az ajtót, hogy tisztán látszódjon a prefektus embléma, meg a kiírás:
FÉRFI PREFEKTUSI FŰRDŐ
- Csukd már be az ajtót, huzat van! - ordított Granger, aki valószeg nem tudta kivenni az írást a gőzfelhőtől.
A szőke engedelmeskedett és lerakta a cuccait. Egy szál boxerben ugrott fejest a habos medencébe.
- Granger, hogy tudsz te ilyen rohadt forró vízben létezni?
- Menj már el, Malfoy! Most én fürdök!
- Nem én tévedtem el, Granger – jelentette ki Draco és úszkálni kezdett a vízben.
- De akkor is! Ne gyere már erre!
A mardekáros rögtön tudta, hogy a lányon nincs semmi ruha, és elhatározta, hogy egy „kicsit megvicceli”.
- Ugyan, Granger! - vigyorgott, miközben közelebb úszott a lányhoz. - Te vagy itt tévesen, szóval neked kell menni.
- Öhm, én elég sokáig szoktam fürdeni...
Draco tisztában volt vele, hogy a lány nem mer majd így kimászni a medencéből.
- Én is, Granger. De elfordulok, ha akarod.
- És én ezt el is higgyem? Ennyire hülye nem vagyok.
- Te tudod – vont vállat a szöszi.
Nem kerülte el a figyelmét, hogy minél közelebb helyezkedett a lányhoz, az annál messzebbre úszott. Elégedetten „üldözte” Grangert. Tudta, hogy sikerült megrémisztenie a griffendélest.
- Figyelj... Arra gondoltam, hogyha már úgyis össze vagyunk zárva egész szünetre, szóval esetleg mellőzhetnénk a szívatásokat... - mondta tétován Hermione.
- Nekem jó – egyezett bele a fiú és úszott tovább a másik felé.
- Akkor semmi hátsó szándék... - célozgatott Mio.
- Ugyan, semmi.
- Malfoy, ne beszélj már ilyen sejtelmes hangnemben, oké? Most úgysincs itt semelyik jópofa haverod, hogy értékelje a fantasztikus vicceidet.
- Ezzel teljesen tisztában vagyok – követte a lányt Draco. - De a fantasztikus vicceimnek vagy a harmadát eldicsekedni szoktam.
- Hagyd abba, jó? Nem vagy humoros.
- Most nem is akartam az lenni.
Granger elérte a medence sarkát. Kétségbeesetten pislogott ruháira, amik elég távol helyezkedtek el a medencétől.
- Malfoy, nem akarod idehozni a törölközőmet? - próbálkozott.
- Menjél te, Granger!
- De ez nem ér! Rajtam... szóval rajtam nincs most semmi.
- Így jártál – vigyorgott gonoszul Draco.
Élvezte, hogy sarokba tudta szorítani (nem feltétlenül szó szerint) a griffendélest. De nem sokáig mulatott jól, ugyanis Hermione észrevette Draco cuccait a medence másik végén, megközelíthető távolságban. Gyorsan úszni kezdett, ami elég nehezen ment neki, a sok hab miatt. A mardekáros is elrúgta magát a faltól, de egy-két méterrel így is le volt maradva. A verseny döntetlen lett, teljesen egyszerre érkeztek meg. A lány a talár után kapott, de a fiú gyorsabb volt.
- Hagyjad a cuccaim, Granger!
Hermione végül sikeresen megszerezte az inget. Egy óvatlan pillanatban belebújt a víz alatt és kimászott a medencéből. A fehér ing szorosan rátapadt a testére, amit kétségbeesetten próbált megakadályozni. Draco már így is látott egy pár dolgot és ismét le kellett állítania magát, és a fejébe verni, hogy Granger egy ronda griffendéles. Eközben Hermione elbotorkált a saját cuccaihoz. Draco remélte, hogy megpróbál átöltözni, de csalódnia kellett. A griffendéles eminens egy szál vizes ingben, kezében a fürdőcuccával elhagyta a férfi prefektusi fürdőt, mit sem törődve Draco mérges kiáltásával:
- És mi a fene lesz az ingemmel?
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
