|
1. Itt hagytak!
2008.07.18. 21:38
Milyen lehet az esküdt ellenséged társaságában tölteni a karácsonyt? Összezárva, ketten? Ezt próbáltam meg leírni, veszekedésekkel, véres "csatákkal" és sok hasonló dologgal. Légyszi írj kritikát!
- Kedves diákok! - a nagytermet csak Dumbledore hangja töltötte be. - Nyakunkon a téli szünet, és a Roxfort történetében először kénytelenek vagyunk erre az időszakra teljesen bezáratni az iskolát. Nyomatékosan kérek mindenkit, hogy ne itt akarjon karácsonyozni! - itt Harryre nézett. - Sajnálatos módon a halálfalók meg akarják támadni a Roxfortot a szünetben. És ezért kell megtennünk minden óvintézkedést, hogy ne tudjanak bántani titeket. A Roxfort expressz holnap reggel indul, hét órakor. Ide vissza január 3-án gyertek!
Dumbledore leült, és mindenki sutyorogni kezdett a mellette ülővel.
- Halálfalók? Ugye nem lesznek itt, mire visszajövünk?
- Ez hülyeség! Nem tudnak ide betörni...
- Remélem nem lesz semmi baj, de azért ezentúl jobban odafigyelek a húgomra. Bár...
- Gyere hozzánk karácsonyozni Harry! És te is, Mio! - mondta két falat közt Ron.
- Hát, nem is tudom... Rég nem láttam a szüleimet – szólt Hermione.
- Nem halnak bele, hogy egy szünetet nálunk töltesz – vont vállat a vörös. - De ha ennyire zavar, akkor küldj nekik egy levelet. Kölcsön adom Pulit.
- Nem, köszi – rázta meg a fejét a lány. - Bocs, de inkább haza mennék.
Ron segélykérőn nézett a szintén tanácstalan Harryre. Nyílt titok volt, hogy a legkisebb Weasley fiú enyhén szólva oda van Mioért.
- Az én kedvemért! - szólt közbe Ginny.
- Hát...
- Ne kéresd már magad! Gyere! - mondta Harry is.
- Hát jó – adta meg magát Hermione, mire Ron kifújta a bent tartott levegőt.
Draco Malfoy dühösen vonult végig az alagsoron.
- Minek kell hazamenni? Ez rohadt szarság! - morogta magának.
- Valami baj van, Draco? - jött szembe Blaise Zambini.
- Nem mindegy, az neked, Zambini? - kérdezett vissza bunkón a szőke.
Blasie vállat vont, majd elsietett, magára hagyva a még mindig füstölgő fiút.
- Nem mehetek haza... Apám biztos, hogy megkeserítené a szünetem. És anyám is, az állandó mániáival - folytatta a morgolódást.
Végre elérte a klubhelységet. Belépett a néptelen terembe, és egy lendülettel hanyatt vágta magát az egyik kanapén.
- Szia Draco – került elő Pansy.
Kiscicásan odabújt Malfoyhoz, és elkezdett a szőke hajtincsekkel játszani... Volna, ha Draco nem zavarja el. Pansy könnyes szemmel szaladt fel a lányok hálókörletébe vezető lépcsőn.
- Végül is, nem muszáj hazamennem... - gondolkozott ismét hangosan a fiú. - Apámék nem tudják, hogy Dumbledore kiürítette a sulit.
Elégedetten ült fel. Nyújtózkodni kezdett, és közben tovább beszélt.
- Ha jönnek a halálfalók, akkor meg azt hazudom, hogy tévedésből maradtam itt. Engem úgysem ölhetnek meg! Na jó, inkább elteszem magam holnapra.
Hermione egész este nem bírt elaludni. Szörnyű érzése volt. Igaz, küldött egy baglyot a szüleinek, de... Nem értette. Végül felkelt, és átosont a fiúkhoz.
- Ron! Ron! - suttogott.
A vörös srác azt hitte, egy féltett álma vált valóra. Ott állt Hermione, egy rövid hálóingben, az éjszaka közepén, és őt szólongatja.
- Öhm, bocsi, csak... Csak mégis inkább haza megyek a szünetben, jó?
- Jó, persze – sóhajtott a Ron, hangot adva csalódásának.
Mio nagyon hülyén érezte magát. Idegesen sietett ki a hálóból. A lépcsőn elvágódott, de nem érdekelte. A padló hideg volt, és a lány nem vett papucsot. Átkozódva feküdt le.
- Hermione, kelj fel! El fogsz késni! - hallotta Parvati hangját.
- Mmmmm, joh, majd mihndjár'! - motyogta két ásítás közt.
- Te tudod - jelentette ki Lavender. - Mi egy kicsit előbb lemegyünk, mert már készen vagyunk, de legkésőbb öt perc múlva kelj fel, a saját érdekedben!
Hermione kihúzta a feje alól puha párnáját, és erőteljesen rátapasztotta a fülére, hogy elnyomja a kintről beszűrődő zajokat. Roppant álmos volt, biztos, mert későn aludt el. Nem is érdekelte, mert pillanatok alatt újból mély álomba zuhant. Alig egy fél órácskára aludt csak vissza, (amit kb. két percnek érzett) és máris kellemesebben ébredt. A madarak vidáman csicseregtek, a nap gyönyörűen sütött, bármilyen hideg is volt. Hisz azért mégiscsak közeledett a karácsony. Boldogan kezdte összeszedni a cuccait, és tíz perc múlva elégedetten fésülgette a haját. Végül feladta, és összefogta. Felkapta az összecsomagolt ládáját, és levánszorgott vele a klubhelységbe. Ott meglepetten nézett körül. Sehol egy lélek. Vállat vont és kilépett a portrélyukon. Biztos a többiek már reggeliznek. Talán nem akarták fenn hagyni a csomagokat. Végül is logikus... Ki a fene akarna feleslegesen szaladgálni? Hermione egyedül baktatott az üres folyosókon. Nem találkozott senkivel. Se egy diákkal, aki esetleg fent hagyott valamit, se egy tanulóit összeterelni vágyó tanárral, de még kísértetekkel sem. Baljós sejtelme volt, kezdett aggódni. Futva indult el, kezében a (nehéz) ládájával. Idegesen sietett le a lépcsőn, úgy, hogy majdnem elvágódott. Elérte a nagytermet. Ledobta a csomagját a folyosó közepére, és zihálva rontott be a nagyterembe. Az teljesen üres volt. Hermione a kétségbeesés határán állt. Elfutott a tanári asztalhoz, mintha azt várná, hogy az mögül bukkan elő hirtelen az egész iskola és nevetve újságolják, hogy milyen hülyének tartják, hogy így beijedt. De hiába, néptelen volt az egész helység. Nem bírta tovább, lerogyott Dumbledore székére, és zokogni kezdett.
- Miért? Miért velem történik ez? - kérdezte saját magától.
Sírt, keservesen. Végül előszedett a zsebéből egy papírzsepit, megtörölte a szemét, és végső elkeseredésében az egyik ablakhoz lépett. Elég messzire el lehetett látni, így észrevette a nagy tömeget a Roxmortsi állomáson. Mint az őrült, rohant ki a nagyteremből, ki a parkba. Út közben felkapta a ládáját, és futott, a birtok határáig. A vaskapu zárva volt.
- Alohomora! - suttogta a lány, de hiába.
Ismét ledobta a ládát, ami az ütődéstől meghasadt egy kicsit. Kétségbeesetten próbálta átmászni a magas kerítést, de kudarcot vallott.
- Bombarda! - próbálta szétrobbantani, de ez sem ment.
Hermione elkeseredetten dőlt neki a vasnak, és ismét sírni kezdett. Így állt vagy két percet. Egyre jobban érzékelte a hideget. Könnyei ráfagytak az arcára. Szomorúan indult vissza. Elhaladt Hagrid kunyhója mellett, de a vadőrt nem találta. Agyar sem volt sehol. Hermione belépett az iskolába. Aznap először normálisan letette a csomagját a padlóra és bement egy lány vécébe. A tükörben meglátta saját felduzzadt szemeit, vörös arcát. Egy pillanat alatt rendbe tette pálcája segítségével, és újra megkereste a ládáját. Sóhajtva emelte meg, és cipelte fel a lépcsőn.
- Miért nem hallgattam Parvatira? - kérdezte saját magától. - Most itt vagyok bezárva...
Akkor tudatosult benne. Egyedül lesz egészen januárig! Teljesen egyedül tölti a karácsonyt! És hirtelen megszólalt egy jellegzetes hang mögötte:
- Granger?
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
