|
5. És minden megy tovább...
2008.07.18. 21:19
Ginny órája McGalagonnyal, és így tovább. Előre is bocsi Gin stílusáért, lehet, h eltúloztam, de nem áll szándékomban változtatni. Legalábbis egyenlőre.
Másnap Ginny bosszúsan indult el az átváltoztatástan órára. Út közben feldöntött egy páncélt, ami nagy zörejjel ért földet.
- Anyád, te köcsög!
A többi diák nagy szemeket meresztett. Hermione Granger nagy beleéléssel káromkodik. Ginny persze ettől még ingerültebb lett.
- Mit bámultok? - rivallt rá a kicsikre, majd amikor azok megszeppenve bújtak könyveik mögé, nagy hévvel továbbment.
Nem akart Harryvel, vagy Ronnal összefutni, így késett az óráról. A leghátsó padban foglalt helyet, remélve, hogy feltűnés nélkül ott megvárja a kicsöngetést. Szép csöndben kezdte firkálgatni a padot, de egy idő után roppant unalmassá vált. McGalagony monoton hangon gagyogott valamiről és Ginny egyre laposabbakat pislogott. Nem volt visszaút, menthetetlenül elaludt.
- GRANGER! - na, erre ébredt fel.
Zavartan nyitotta ki a szemét. McGalagony teljes életnagyságban állt előtte, és a csoport összes tagja őt nézte.
- Öh... Helló! Mi van? - préselte ki magából Ginny.
- MI VAN? GRANGER, MAGA ELALUDT AZ ÓRÁMON!
- Oh, nem direkt volt tanárnő! Biztos vagyok benne, hogy valaki orvul belecsempészett valamit a rántottámba! - felelte a lány a lehető legártatlanabb hangnemben, és kissé felháborodva, hogy őt hibáztatják.
- Nem is ettél ma rántottát! - szólt közbe Ron, mire egy különösen szúrós pillantást kapott.
- Akkor a kajámba! Nem mindegy, hogy mi volt?
- Csalódtam magában, Granger! - mondta McGali penge vékony ajkakkal. - Mélységesen csalódtam.
- Én is szégyenlem magam, tanárnő! De bepótolom ám a lemaradást!
- Ismételtünk, Granger.
- Oh, akkor minden oké – vigyorodott el Ginny, és kényelmesen hátradőlt.
Kár, hogy túl nagy lendülettel, ugyanis ennek következtében székestűl hátraesett.
- Bakker! - káromkodta el magát, majd gyorsan a szája elé kapta a kezét.
Akinek eddig sikerült visszatartani a röhögést, mind kudarcot vallott abban a pillanatban. Ginnyt mélységes düh fogta el, ahogy Malfoy felélénkült arcára nézett. Nem gondolkozott, csak emelte a pálcáját.
- Reducto!
Szállt a vösös fénycsóva, és Malfoy csak az utolsó pillanatban tudott elugrani előle. Az átok a padba csapódott, nagy lyukat égetve a fába.
- Obstructo! - kiabált vissza Draco. - Stupor!
- Protego! Diffinio!
- CAPITULATUS! - zengte McGalagony. - BÜNTETŐMUNKA MIND A KETTŐJÜKNEK! HOLNAP HATKOR JELENTKEZZENEK AZ IRODÁMBAN!
- Tényleg sajnálom, oké?! - morogta már vagy századszorra Gin.
Kint ültek Hermionéval a parkban, egy nagy fa alatt.
- De akkor is megérdemelte! Hülye patkány! - tette hozzá.
- Gin, ezzel most leromboltad az esélyeimet.
- Mondtam már, hogy sajnálom!
Mio csak sóhajtott.
- Mikor lesz vége ennek az őrületnek? A testemet akarom!
- Kegyetlen az élet – jelentette ki Ginny, majd előhalászott a táskájából egy doboz cigit.
- Mit csinálsz?! Na, nem! Ezt nem engedem! - háborodott fel Hermione.
- Ugyan! Mio, te olyan gyerekes vagy.
- Leszarom, hogy milyen vagyok! Gin, nem fogod az én tüdőmet szennyezni azzal a mocsokkal!
- De fogom.
- De... én azt hittem, hogy te normális vagy - mondta Hermione, hátha meghatja Ginnyt. - És különben is! Ez egy mugli dolog, és nagyon káros!
- Szólj ha befejezted!
Hermione kétségbeesetten próbálta elvenni Ginnytől a cigit, de a másik erősebb volt.
- Higgadj már le! Egy szál cigi nem teszi tönkre a tüdődet.
- Nem érdekel! Már így is elcseszted az életemet!
Gin elégedetten vigyorodott el.
- Király! Megtanultál normálisan beszélni.
- Elrontasz! - ordított Hermione erőtlenül.
Ginny rágyújtott mit sem törődve Mióval.
- Csak addig, hogy nem jöjjenek rá a titkunkra. Utána megjavulhatsz felőlem.
- Te tök hülye vagy.
Gin csak megforgatta a szemeit, és nagyot szippantott a cigiből. Hermione újabb kísérletet tett, hogy elvegye tőle, de ezúttal is lassú volt. Morgolódva ült vissza a helyére. Zavarta a füst, de nem mutatta. Nem az volt a legnagyobb problémája.
- Egyébként is...
- Most megvagytok! - ugrott elő Frics a fa mögül. - Szigorúan tilos cigarettázni a Roxfort területén! Irány az igazgatói iroda!
Dumbledore nagyot sóhajtva tette le a kedvenc képregényét.
- Gyere! - szólt ki.
Három alak lépett be. Frics boldog mosollyal hajolt meg.
- Igazgató úr, ez a két diák cigarettázott az iskola területén!
- Hékás! - szólt közbe Hermione, de Ginny a lábára taposott.
- Nos, nem igazán így történt, professzor – mondta nyugodtan.
Dumledore érdeklődve irányította a figyelmét Ginny felé.
- Nem? Akkor avasson be a részletekbe, Granger kisasszony!
- Máris! Mi igazából csak nyalókáztunk a parkban. Frics úr szeme bizonyára már nem a régi, így keverhette össze a nyalóka fehér pálcikáját a cigivel – magyarázta mosolyogva. - Mi soha nem vetemednénk arra, hogy kipróbáljuk azt a büdös borzalmat.
Hermione alig észrevehetően felhorkantott, de Gin újra a lábára lépett.
- No, de éreztem a szagát, is Dumbledore! - ellenkezett Frics.
- Úgy néz ki, már az orra sem megbízható – sajnálkozott Ginny.
- Nos, ez felettébb szomorú – jegyezte meg az igazgató. - Esetleg maradt még pár nyalóka?
- Vérízű, professzor. Biztos?
- Vérízű? - csillant fel az öreg szeme. - Az egyik kedvencem!
- Hát, akkor egészségére!
Ginny letett párat Dumbledore asztalára, majd megragadta Mio karját. Udvariasan elköszöntek, és villámgyorsan otthagyták a felélénkült igazgatót, és a zavart Fricset.
- Gyűlölöm ezt a gondnokot! - morogta Ginny. - Mindig keresztbe tesz nekem.
Hermione csak felsóhajtott. Már nagyon unta Gin szeszélyeit.
- Figyelj, én beugrok a könyvtárba.
- Nem mész sehová! Segíteni fogsz nekem, elterelni Frics figyelmét.
- De minek? - emelte tekintetét a plafonra Mio.
- Csak belecsempészek egy kis rókázó-rágcsát a teájába. Nyugi, pár perc lesz az egész!
- Hát ez csodálatos! Ginny, neked olyan nehéz a seggeden maradni?
- Ginny? - hallatszott egy tétova hang a hátuk mögül. - Azt hittem, hogy te Hermione Granger vagy...
Gin és Mio villámgyorsan fordult meg. Egy alacsony, fekete hajú lány állt előttük. Bizonyára hollóhátas lehetett, mert rengeteg könyv volt nála.
- Öh, igen, Hermione vagyok. De a második nevem Virginia, és néha neveznek Virgininek, vagy Ginnynek – vágta ki magát Gin.
- Értem – mosolygott a lány.
- Segítsünk? - kérdezte Hermione. - Hova viszed ezt a sok kötetet?
- Luna Lovegoodnak. Ő most a gyengélkedőn van.
- Sajnos, nekem mennem kell – mentette ki magát Ginny.
Hermione viszont készségesen átvállalt pár könyvet.
- Én Luna osztálytársa vagyok, Nora – mutatkozott be a lány.
- Örülök. És Luna, hogy van?
- Még nincs magánál – sóhajtott Nora. - Elég súlyos a sérülése.
Hermione együtt érzően nézett rá.
- És mégis, mi történt?
- Legurult a lépcsőn. Valami kreténnel összeütközött – mondta Nora. - Van ilyen. Nekem meg ugye el kell vinnem a leckét. De aztán úgy gondoltam, hogy inkább elhozom az összes könyvét, hogy ne kelljen többször cipekedni.
- Aha, értem.
- Ginny! Na végre! Úgy eltűntél, hogy... Öh...
Hermione érdeklődve fordult az ismerős hang irányába. Az a szőke lány volt.
- Helló Tilda. Épp Lunához megyek.
- Tilda? Mond, mióta hívsz így? - vonta fel a szemöldökét a lány.
- Nem ez a neved?
- Tina vagyok, már vagy tizenhat éve.
- Hát, bocs. Ő itt Nora – mutatta be Hermione, hogy oldja a feszültséget.
- Szia Nora!
A kínos csönd, ami a bemutatkozások után következett, elég hosszú volt. Végül elérték a gyengélkedőt. Hermione letette a könyveket Luna éjjeliszekrényére, de véletlenül leverte az egyiket. Egy ősrégi példány volt. Valahol a közepén kinyílt, egy szakadt oldalon. Hermione döbbenten olvasta el a fejezet címét. „Lélekköltözés, avagy a testek cseréje”.
Következő
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
